cím: Bakancs
fandom: Hitsugi x én :'D
megjegyzés: pöppnyi drabble tavalyról. Némi angst érzés, végén megint a megszokott hülyeségemmel :'D
besorolás: szerintem nincs
írtam: 2009. 10. 14.
- Mindig csak szenvedtem, sose tehettem azt, amit akartam, sose viselkedhettem úgy, ahogy szerettem volna, mindig megmondták, milyen ruhát vehetek fel, milyent nem, mindig azt kellett tennem, amit ők akartak… mindig rám erőltették a dolgaikat, amiket én nem akartam… sose lehettem szabad, mindig csak hallgathattam, hogy megint milyen bunkó módon viselkedek, és hogy legyek normális, mint a többi ember. De sose értettek meg engem, sose tudták mire lenne szükségem, mert mindig csak a saját érdekeiket figyelték, hogy nekik jó legyen. Én persze nem szólhattam bele semmibe, még ha velem kapcsolatos volt is a dolog, mint például a tanulás. Aztán mikor megpróbáltam saját lábamra állni, és ellenkezni mindig én voltam a rossz, a szófogadatlan, a pofátlan ember, hogy mit képzelek én magamról, és hasonlók… Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd szabad lehetek, megtehetem mindazt, amitől eddig tiltottak. Oda mehetek majd, ahova én akarok, és nem kell senkitől sem engedélyt kérnem rá. Azt tehessem, amit én akarok, és senki ne szóljon bele, hogy ez így nem jó, egy normális ember nem így viselkedik. De ki mondta, hogy én normális vagyok? Sose éreztem magam úgy, hogy beleillenék a környezetembe. Mindig az volt az érzésem, hogy nem vagyok odavaló… kilógok a tömegből, mert nem akarom azt csinálni, mint mások. És ez persze mindig szemet szúrt a családomnak, hogy ez nem helyénvaló, próbáljak meg olyan lenni, mint a többiek… de ez nekem sose ment. Még most sem érzem azt, hogy teljesen elfogadnának az emberek. De biztos csak velem van a baj… hogy én másképp képzelem el a dolgokat, máshogy érzek, más vagyok… Néha megfordult a fejemben, hogy jobb lenne ha valaki ledöfne egy kemény dologga- … … … most meg mi ez a perverz fej?
- Seeeemmi~
- Akkor meg minek vágsz ilyen fejeket?Ah, baka~
- Talán bajod van velem?
- Seeeemmi~ - mondta, és mosolyogva ölelte át a férfit, és nyúltak el az ágyon, egymáson fekve. – Holnap akkor felvehetem a bakancsodat?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése