cím: Don't leave me...
páros: Kai x Ruki
figyelmeztetés: enyhe angst jelleggel írtam, először eldöntött páros nélkül, aztán végül ezzel a párossal született meg ez a drabble
besorolás: 14+
írtam: 2008.09.19.
Nem bírok járni, térdre hullok, kinyújtom karjaim utána, de ami elér hozzám, az csak szomorú tekintete. Kezében vörös rózsa, mely a földre hullva megfeketedik.
- Ég veled. –mondja szomorú mosollyal arcán és én elkezdek sírni.
- Kérlek, ne hagyj el, ne hagyj magamra…most ne… - és egyre hulló könnyeimen át is figyelem távolodó alakját…és csak sírok…
***
- Kicsim, ébredj! – szólítgatom, de nem válaszol, csak szorosan öleli magához a párnáját és összegömbölyödve fekszik mellettem. Látom, hogy sír, de hiába ébresztgetem, nem reagál hangomra sem, csak tovább sírdogál, ajkaival nevem formálja. Megcsókolom, hátha attól majd felébred.
Miután ajkaink elválnak, látom, amint kinyitja könnyes szemeit…és még mindig szorongatja a kispárnáját. Ilyenkor annyira aranyos…szeretem…
Felülök az ágyon, közben figyelem, ahogy ő is ezt teszi, és átkarolja nyakamat…és elkezd beszélni. Hallani hangján, hogy mindjárt újra sírva fakad.
- Kai…tudom, hogy nem érdemellek meg…túl jó vagy hozzám…nem érdemellek meg…
- Ssst… - átkarolom, és szorosan magamhoz ölelem – ne mondj ilyeneket, baka…szeretlek és te vagy az egyetlen, az én tökéletes Chibi-chanom – suttogom fülébe, majd nyakára csókot lehetek.
- Deha mégis? Ha mégis találkozol egy szép és kedves lánnyal…és…és…akkor engem elhagysz…semmi esélyem egy nővel szemben, tudom…és te is tudod… - éreztem, ahogy újra megindulnak könnyei, és végigfolynak meztelen vállamon és hátamon.
- Jaj butus…hányszor kell még elmondanom neked… - egyik kezemet tarkójára vezetem, megsimogatom buksiját, majd ujjaim elvesznek tincsei között. – tudod, hogy nem tudnék nélküled élni. Amikor először találkoztunk, nem tudtam hova tenni azt az érzést, ami akkor, abban a pillanatban bennem kavargott. Az idő múlásával azonban rájöttem, hogy mi volt az…szerelem…szeretlek és semmi pénzért, senki másért nem hagynálak el…nem TUDNÁLAK elhagyni, mert ahhoz túlságosan is szeretlek.
- De mi van, ha mégis…
- Nincs semmi ha…szeretlek. – kicsit eltávolodtam tőle, hogy lágyan megcsókolhassam. Nem bírtam ellenállni puha ajkainak, édes csókjának. Nyelvem utat tört magának ajkai között és lassú játékba kezdett övével. Lassan eldőltünk az ágyon, nem szakadva el a másiktól, majd pár pillanat múlva belemosolygott csókunkba. Elváltam tőle, majd mosolyogva feküdtem le mellé, tekintetem le sem véve róla. Huncut vigyorra húzta száját, majd mellkasomra feküdve átkarolta nyakamat, és bőrömbe suttogta:
- Én is szeretlek.
És karjaimba zárva őt ért utol az álom újra…
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kai. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. május 17., hétfő
Reggeli - KaixRuki
cím: Reggeli
páros: Kai x Ruki (the GazettE)
figyelmeztetés: hát, kb semmi :'D rövid drabble, némi puding :'D
besorolás: max 14+ ^^
írtam: 2008.01.14.
- A fene, hogy ilyen magasan van!
- Mit keresel? – hallottam meg hangját a hátam mögül.
- Csak a pólómat akarom levenni, de megint legfelülre rakta valaki. – néztem hátra és elmosolyodtam. Na vajon ki volt, aki oda tette… lenne egy tippem… de ő is mosolyog. Tudja, hogy rá gondoltam.
- Gomen. Mindjárt leveszem neked. – Mondta és hátulról egyik karjával átfogta derekam, míg a másikkal levette az említett felsőt a polcról. Olyan jó a karjaiban. Kicsit elkalandozhattam, mivel épp az orrom előtt lógatta a felsőmet.
- Mire gondoltál éppen Ruki-chan? – kérdezte ellenállhatatlan mosolyát mellékelve.
- Semmire. Csak eszembe jutott, hogy kéne csinálni valami reggelit. Kezdek éhes lenni.
- Akkor majd inkább én készítek valamit. – nevette el magát és elindultunk a konyha irányába.
Mikor kiértünk, a hűtőben kutatva megkérdezte:
- És mit csináljunk?
- Hm… Mondjuk french toast-ot és aztán meg pudingot! – vágtam rá mosolyogva.
- Sósra édeset? Biztos vagy te ebben? –mosolygott. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam rajta, olyan édes volt.
- Persze, hogy biztos! Vagy neked nem tetszik?
- Végül is nekem mindegy mit eszünk. Akkor elővennéd a szekrényből a kenyeret?
- Oké. – Elindultam kenyérfelkutató expedíciómra, ami 1 perc után is sikertelen volt. Vajon hol lehet a kenyér?
- Ruki? A kenyér a szekrényben van. Ott jobbra. – frászt hozza rám ilyenkor. Miért kell neki állandóan a hátam mögé lopóznia?
- Jéé tényleg. – mondtam. Kicsit zavarba jöttem közelségétől, de sikerült lepleznem.
Miután minden hozzávalót összeszedtünk, Kai megcsinálta a reggelinket, közben én főztem hozzá teát. Miután elkészült a french toast és el is fogyasztottuk, rákédeztem:
- Mikor csináljuk a pudingot?
- Szerintem amint elpakoltunk mindent és előszedjük az edényeket és ami kell. – mondta mosolyogva, majd bólintottam és elkezdtem keresgélni a hozzávalókat.
- Na akkor kezdjünk hozzá! – ezzel elindult a pudingkészítő tortúra (XD~)
Na de mikor arra került a sor, hogy poharakba meg kistányérba kiöntsük a pudingot…na ott elszabadult a pokol XD
- Ruki csak óvatosan azzal a pudinggal! Még a végén melléöntöd! – figyelmeztetett Kai, de már késő volt… kicsit mellément. De nembaj. Elkezdtem az ujjammal feltörölni a mellément pudingot, majd egyet gondoltam és Kai arcára kentem egy keveset belőle
- Te meg mit csinálsz? Ne rám kend a pudingot, hanem a tányérba! – mondta, miközben vigyorogva próbálta leszedni arcáról az édességet. Egyet gondoltam és inkább én nyalogattam le róla a pudingot.
páros: Kai x Ruki (the GazettE)
figyelmeztetés: hát, kb semmi :'D rövid drabble, némi puding :'D
besorolás: max 14+ ^^
írtam: 2008.01.14.
- A fene, hogy ilyen magasan van!
- Mit keresel? – hallottam meg hangját a hátam mögül.
- Csak a pólómat akarom levenni, de megint legfelülre rakta valaki. – néztem hátra és elmosolyodtam. Na vajon ki volt, aki oda tette… lenne egy tippem… de ő is mosolyog. Tudja, hogy rá gondoltam.
- Gomen. Mindjárt leveszem neked. – Mondta és hátulról egyik karjával átfogta derekam, míg a másikkal levette az említett felsőt a polcról. Olyan jó a karjaiban. Kicsit elkalandozhattam, mivel épp az orrom előtt lógatta a felsőmet.
- Mire gondoltál éppen Ruki-chan? – kérdezte ellenállhatatlan mosolyát mellékelve.
- Semmire. Csak eszembe jutott, hogy kéne csinálni valami reggelit. Kezdek éhes lenni.
- Akkor majd inkább én készítek valamit. – nevette el magát és elindultunk a konyha irányába.
Mikor kiértünk, a hűtőben kutatva megkérdezte:
- És mit csináljunk?
- Hm… Mondjuk french toast-ot és aztán meg pudingot! – vágtam rá mosolyogva.
- Sósra édeset? Biztos vagy te ebben? –mosolygott. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam rajta, olyan édes volt.
- Persze, hogy biztos! Vagy neked nem tetszik?
- Végül is nekem mindegy mit eszünk. Akkor elővennéd a szekrényből a kenyeret?
- Oké. – Elindultam kenyérfelkutató expedíciómra, ami 1 perc után is sikertelen volt. Vajon hol lehet a kenyér?
- Ruki? A kenyér a szekrényben van. Ott jobbra. – frászt hozza rám ilyenkor. Miért kell neki állandóan a hátam mögé lopóznia?
- Jéé tényleg. – mondtam. Kicsit zavarba jöttem közelségétől, de sikerült lepleznem.
Miután minden hozzávalót összeszedtünk, Kai megcsinálta a reggelinket, közben én főztem hozzá teát. Miután elkészült a french toast és el is fogyasztottuk, rákédeztem:
- Mikor csináljuk a pudingot?
- Szerintem amint elpakoltunk mindent és előszedjük az edényeket és ami kell. – mondta mosolyogva, majd bólintottam és elkezdtem keresgélni a hozzávalókat.
- Na akkor kezdjünk hozzá! – ezzel elindult a pudingkészítő tortúra (XD~)
Na de mikor arra került a sor, hogy poharakba meg kistányérba kiöntsük a pudingot…na ott elszabadult a pokol XD
- Ruki csak óvatosan azzal a pudinggal! Még a végén melléöntöd! – figyelmeztetett Kai, de már késő volt… kicsit mellément. De nembaj. Elkezdtem az ujjammal feltörölni a mellément pudingot, majd egyet gondoltam és Kai arcára kentem egy keveset belőle
- Te meg mit csinálsz? Ne rám kend a pudingot, hanem a tányérba! – mondta, miközben vigyorogva próbálta leszedni arcáról az édességet. Egyet gondoltam és inkább én nyalogattam le róla a pudingot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
