A csók

cím: A csók
páros: Ruki x Furu *én XD*
megjegyzés: Furu *vagyis én* megint elvolt, és ez lett belőle :'D csak a szokásos éjszakai agymenés ^^"
megjegyzés 2: néhány dolog, amiről szó esik ebben a rövidke kis valamiben. Nos az igaz (kitagadás meg Ruki gyerekkori viselkedése). Legalább is ezt bevallotta egy interjúban, bár tudom, hogy azoknak nem szabad hinni, de én vagyok olyan buta és hiszékeny, hogy elhiszem :'D
besorolás: leginkább nincs :'D


- Tudom, hogy mit akarsz, de ezt nem kapod meg tőlem.
- Mert?
- Mert tudom, milyen vagy. Átlátok rajtad. Egy kapcsolatban azt akarod, hogy te irányíts. Gondolom ezt kompenzálásképp azért, mert a szüleidtől ezt kaptad. Hogy ők irányítottak téged, azt kellett tenned, amit ők akartak, amit ők mondtak. És ez neked nem tetszett. Mindent elkövettél, hogy fellázadj ez ellen a bánásmód ellen. Azzal, hogy kitörni akartál abból a fogságból, amibe ők zártak, csak azt érted el mindig, hogy láncaid még szorosabban fogtak. Egy idő után mindenkinek elege van az ilyenből. Sose akartad, hogy parancsolgassanak neked, hanem te akartál és akarsz irányítani. Azzal, hogy te bemakacsolod magad, és megvárod, hogy egy nő vallja meg neked, mit érez irántad, nem érsz el semmit. Egy idő után tisztábban fogod látni a dolgokat. Vagy nem, ez tőled függ. Ahogy a szüleid is belátták, hogy azzal, hogy kitagadtak, csak annyit értek el, hogy te ott hagytad őket. De legalább ők belátták a saját hibájukat, és lám, tudtommal jobban kijöttök egymással, mint régen. Még a koncertjeitekre is elmennek! Az elején ellenezték az egészet, de most már támogatnak. Neked is ideje lenne belátnod, hogy ez a stratégia nem vezet sehová. Vagy megembereled magad, és te kezdeményezel, vagy egyedül maradsz. Az egész rajtad áll. Feltételezem, nehéz lesz változtatnod ezen, de talán megéri a fáradtságot. Szerintem rád férne már valaki, aki figyel rád, mert az, amit magaddal is művelsz… a rossz életviteled… csak egy kis változtatás kéne.
Azzal nem igazán tudsz mit kezdeni, hogy mennyit kell dolgoznod, mert abban, gondolom, a cégnek nagyobb beleszólása van, mint neked magadnak. A határidők meg minden, nem te döntöd el, hogy éppen te most dolgozni akarsz, vagy sem. Persze néhány nap pihenés azért nem ártana és egy kicsivel kevesebb hajtás, de hát ez a hírnév átka. De ha apróságokon változtatsz, könnyebb lesz az egész. Vegyél példát Kai-kunról: leszokott a dohányzásról és saját bevallása szerint sokkal jobban bírja a dobolást is. Bár ráférne néhány plusz kiló, mert nagyon gebe. Na, mind egy. Meg hát a te hangodnak sem igazán segít a sok füst. Nehogy azt hidd, hogy attól, hogy elszívsz naponta fél vagy egy egész dobozzal, majd jobb hangod lesz. Maximum csak a tüdőd megy szét és rövidtávon elpatkolsz. Azt meg ugye nem akarjuk.
Na meg persze az étrendedre is ráférne egy kis változatosság. Mondom, hogy kéne melléd valaki, aki erre is figyelne. Nem csak, hogy rendesen egyél, hanem hogy mit és hányszor. Az egy dolog, hogy haverokkal elmentek vacsorázni, iszogattok meg beszélgettek, ezzel nincs is gond, csak azért a többi étkezésre is ráférne egy kis regulázás. Kicsit több gyümölcs, zöldség… Mondjuk stúdiózáskor meg próbákra is vihetnél magaddal valamit, és nem gyorskaját venni. Egy alma vagy ilyesmi, ha nincs idő elmenni rendes kajáért a próbákon. Milyen jó volt, amikor Kai-kunnak még volt ideje főzni rátok. De most lassan már élni sincs időtök, nem hogy leállni főzőcskézni 5 személyre… De egy kis gyümölcsöt megmosni, esetleg felszeletelni nem sok idő, és még egészséges is.
Na meg persze az ember alapvetően társas lény, szóval—
- Befejezted? – szakít félbe Ruki a mondat közepén.
- Eh? – Még visszaszólni sincs időm, mert megérzem egyik kezét arcomon, ahogy magához húz és megcsókol. Nem tudom, meddig ülhettünk így a próbateremben a kanapén, de a folyosóról érkező léptek hangjára elszakadtunk egymástól. Én kipirulva, egyik kezemet a számra téve arrébb csúsztam az ülőalkalmatosság széléhez, Ruki még a fülembe súgta, miközben felállt:
- Remélem kezdetnek ennyi vallomás is elég.
- Hát ti meg mit csináltok itt ilyen korán? – Lépett be az ajtón Reita, egyik kezében bentou, másikban a telefonja, amit épp próbál elrakni a zsebébe.
- Semmi különöset, csak épp az életvitelemen próbálunk javítani. – fordul felém vigyorogva Ruki, én meg egyre vörösebb fejjel vágódok hasra a kanapén, hogy mások ne lássák, mennyire zavarba hozott a Chibi.. – Jha, és remélem tudsz főzni. – teszi hozzá kegyelemdöfés gyanánt.

~ vége ~